"A szerencsétlenség növekedést és megvilágosodást eredményezhet...eképp magyarázta: -Egy madár az óriási pusztaság közepén álló elszáradt fa ágai közt húzódott meg minden éjjel. Egyszer aztán egy forgószél tövestől kifordította a fát, s szegény madárnak száz mérföldet kellett repülnie, hogy új lakhelyet keressen magának. Végül is egy erdőbe ért, ahol a fák roskadoztak a gyümölcsöktől... Ha az elszáradt fa helyén marad, semmi sem késztette volna a madarat arra, hogy feladja a biztonságát és elrepüljön."
(Anthony de Mello)
AHA élmények

Csaba, 38, Sindelfingen (GE), konyhabútor beépítő

Szóval.... Egy picit az előzményekről.. 38 éves vagyok. Túl két váláson több pár éves kapcsolaton. Édesanyám egyedül nevelt aztán később lett egy nevelő apám mivel édesapám 3 éves koromban meghalt. Aztán történt hogy belépett az életemben Ő a NAGY Ő. Cirka 3 hónap óriási lebegés nagy szerelem de valami csoda. Aztán telt az idő és jött a fekete leves egyre rosszabb lett minden már napi viták veszekedések szétköltözés stb. Depresszió testi tünetek étvágytalanság és sorolhatnám tehát a gödör alja. De akkor is Tudtam bent nagyon mélyen hogy ő az ő kell. És eljutottunk arra a pontra hogy segítséget kérjek külső segítséget mert már nem ment tovább szétszakadtam belül. És jött Kata, illetve én mentem. Mondtam neki "Ha kell ezért a Nő ért a világ végére is elmegyek. Aztán eljött a nap amit kíváncsian kissé félelemmel vártam. De ez a félelem el is múlt az első 10 percben mert egy roppant közvetlen és barátságos emberrel találkoztam akiben ott volt a biztonság. Az elején egy barátságos beszélgetés vette kezdetét majd kissé nehézkes témák jöttek a múltat illetően és felszínre kerültek az úgynevezett blokkok terhek amit idestova 35 éve cipeltem magammal. És eljutottunk a végetnemérő sírásig amit terhek cipelése és letétele okozott amik fizikailag és testileg is érezhetőek voltak .. A közös beszélgetés ezzel vége tért. Hatalmas nyugalom és felszabadultság ült rám de egyben káosz is volt bennem. Kavarogtak az érzelmek a történetekkel és elindultam haza (260 km) Mondanom sem kell hogy végigsírtam az utat :) De boldogság és szeretet volt bennem. Kissé nyúzottan és fáradtan ébredtem de hála az égnek a gyerekkel tölthettem a hétvégét ami hatalmas szeretetben felszabadulva és sírással telt de végre az örömtől nem a bánattól :) Ami nagyon nagy hatással volt rám. És jött a hétfő, hogy indulnom kellett vissza Németországba a páromhoz:) Az indulás előtt hatalmas hiányt éreztem édesanyám miatt hogy itt kell hagynom ( amit ezelőtt soha) aztán jött búcsú szeretettel szívvel öleltem meg az édesanyámat és sírtunk :) ( előtte évekig nem történt ez ) A vissza utat végig sírtam ( 1200km) Nagyon vártam hogy mi fog történni a párommal. Az érdekesség hogy az első két három nap nagyon jókat beszélgettünk harmonizáltunk úgy igazán. Aztán kezdett visszajönni a nyomás és ahogy én kezdtem türelmetlen lenni és befeszülni úgy ő is és elkeseredtem újra. Kata azt mondta türelem kell sok türelem. Én úgy éreztem pillanatnyilag hogy semmi változás nincs. Teltek a napok hetek egy két nap jó volt aztán újra visszazuhanás. De már tudtunk beszélgetni úgy hogy nem estünk egymásnak :) Aztán ahogy teltek a napok mint ugye mondtam a teher letétele okozott némi változást fizikai síkon (mintha egy hatalmas vasgolyó nyomta volna a vállaimat lefelé)is így elkezdtem hogy kijavítom magam ha hibásan tartom a vállam nem húzom fel hanem leengedem és egyenesedik a hátam. Tehát azt vettem észre ha hibásan állok nem azt ha nem régen ez fordítva volt. Közben a gyerekeimnek és édesanyámmal egyre szorosabb és szeretettelibb a kapcsolatunk. A munkámban és a külvilágtól folyamatosan jönnek a pozitív kis visszajelzések. Aztán eljött az este mikor is végleg elesett a nagy Kő mikor már félig aludtam újra elkezdődött a régen vitába veszekedésbe torkolló Kínlódás. Miközben mondta a párom a magáét csak néztem rá belül csak annyit éreztem hogy szeretem és nyugodt vagyok :) Mert megértettem hogy ami kívülről jön az nem a felém irányuló bontás vagy bírálat vagy terhelés hanem az ő múltból jött sérelmei reakciói a jelenre vetítve És néztem rá és csak egyszerűen szerettem. Tehát az kell mondjam addig fogok sírni meg minden pillanatban boldog nem leszek :) Mert a boldogság bennünk van és mindenki maga felelős érte :) Kata te egy angyal vagy és még élek köszönni fogom NEKED hogy megmutattad a gyógyuláshoz vezető utat :) Ajánlom mindenkinek induljon el rajta ÉRDEMES ;) Mára csak annyira szeretem a szerelmem hogy a Göncöl szekeret is lehúznám neki az égről <3 Mert neki is nagy része volt hogy eljussak ide :) Köszönöm szépen.


Judit, , Eger, vállalkozó, anyuka (3)

Sziasztok! Régóta készülök, hogy írjak ide, és megírjam a tapasztalataimat, és most, ha sok hetes csúszással is, de eljutottam az írásig. Bolond az ember, és néha pont a legfontosabb dolgokért felejt el hálát adni és vinni í hírt, és a napi rutin néha nem engedi, hogy megálljunk és elmélkedjünk, értékeljünk és csak úgy szeressünk. Többször találkoztam Katával, a sárkánytalanításokon is többször részt vettem, nagyon élveztem (folytatni kellene, nem?), aztán tavaly nyár elején mentem el hozzá egyedül. Nem volt 100%-osan pontos ok, és nem gondoltam, hogy nincs rendben az életem, de valamiért mégis azt éreztem, hogy el kell mennem. A részletekkel nem untatlak titeket, de az biztos, hogy az ott eltöltött majd' két óra tele volt eseménnyel, eszméléssel, sírással, feloldódással és boldog ráébredésekkel. Kata mondta, hogy sokszor nincs visszajelzés, ugyanis a változás folyamatosan érkezik, és észrevétlenül javulnak a dolgok, az ember sokszor nem is csatol vissza, hogy honnan ered. Ígértem, hogy én majd nem, és jelentkezem, mégsem tettem hónapokig... Aztán egyszer csak beütött és egy nagy flow érzésnél ráeszméltem, hogy Istenem, hát azóta tényleg szép fokozatosan még jobb minden! Most fél év távlatából beszámolhatok arról, hogy 15 kilót fogytam, a vállalkozásomban olyan felfelé ívelő útra tértem, ami erre az évre olyan eredményeket hozott ki, amik évek óta nem voltak, harmonikusabb lett a párkapcsolatom, több az önbizalmam és még erősebb az optimizmusom és a töretlen hitem. Igen, ehhez én kellettem, de az én erőmet, hitemet, kitartásomat Kata erősítette meg, és indított el egy még jobb úton, úgyhogy nem tudok mást mondani csak azt, hogy KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!


Judit, 38, Eger,

Sziasztok! Kb. fél évvel ezelőtt találkoztam és beszéltem először Katával, akinek örökre hálás leszek azért a csodáért, amit velünk tett. A történetet megpróbálom röviden leírni. Szóval adott egy 3 éves kislány, aki épp dackorszakban van/volt. Mivel van még 2 gyermekem, ezért úgy gondoltam majd túléljük ezt is, de ő teljesen másképp gondolta. A hiszti 90%-a hányással végződött, mindegy, hogy hol voltunk. Mindig mindennek úgy kellett történnie, ahogy ő elgondolta. Nem akart oviba járni, reggel felkelni, felöltözni, fésülködni, beraktam a kocsiba a másik oldalon kiszállt. A reggeli készülődés majdnem 2 órát vett igénybe. Ordított az oviba reggel, azután délután. Sokszor 1 órát ült a kocsiban ovi után és ordított. Estig sorolhatnám még a helyzeteket, mind hasonló. A férjemmel már mindent elolvastunk állandóan a szakkönyveket és egyéb okosságokat olvastunk a neten és próbáltuk alkalmazni. Semmiféle eredménnyel nem járt. Már éppen kezdtük feladni, amikor véletlenül (bár tudjuk nincsenek véletlenek ) olvastam Katáról. Mondtam a páromnak lesz, ami lesz én megpróbálom. Időpontot egyeztetünk és már mentem is. Azt ne kérdezze senki mit csinált velem, nem nagyon emlékszem, de csodás volt. 2 órát dolgozott rajtam (nem vagyok egyszerű eset..) Az eredmény pedig elmondhatatlan: Reggeli készülődés fél óra, hiszti nélkül megyünk oviba és marad ott, sőt már egyszer azt is mondta szeret járni. A napokban meg is kérdezte az egyik óvónő, hogy mi történt a gyerkőccel mivel mosolyogva ébred oviban. Én is sokat változtam és dolgozom magamon azóta is, elindított egy jobb élet felé. A férjem, katona ember lévén nem hisz és nem bízik az ilyen dolgokban, még ő is fejet hajtott. Nem győzünk elég hálásnak lenni azért amit velünk tett. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Köszönjük Kata!


Kitti (anyukája), 12, Eger,

Kitti 12 éves .Ovis korában valami megváltozott nála,teljesen befordult,nem beszélt ha igen akkor halkan, körömrágás, szorongás, minden összejött. Suli előtt oviváltás is volt, meg a papa halála. Ekkor már a család férfi illetve fiú tagjaihoz sem szólt és sógornőmhöz sem. Felkerestem egy nevelési tanácsadót, akinek csak telefonon ecseteltem mi a szitu, mire közölte hogy a lányom el van kényeztetve, mint minden egyke. Mentem tovább. A pszichiáter kb 3-4 alkalom után azt mondta nincs baj, kinövi. Ő diagnosztizálta a mutizmust, ami Kittinél enyhének mondott. Jobb lett, családban minden oké volt, a fiúkkal jól elvolt, de voltak időszakok amikor rosszabbodott. Ilyenkor visszavittem elbeszélgetés stb. Aztán gondolom beindultak a hormonok. És a gyerekem csak sírt és sírt és nem tudta megmondani mért. Ezért is meg azért is de leginkább csak jött a sírhatnék minden előzmény nélkül. Nagyon megijedtünk. Fentebb említett dokinéni nem volt elérhető éssss EKKOR beszéltem Katával először. Időpontra mentünk, a lányom nem nagyon értette mit fog csinálni, de azt mondta mindegy csak segítsen valaki. 12 évesen még mindig némának csúfolták, de ekkor már csak az osztálytársait, korosztályát szelektálta ki beszéd terén. Miután Katánál volt oldáson, itthon sokat beszélt róla, mindent elmondott mi volt. Kata azt mondta fél év is kellhet az eredmény megmutatkozásához. Lehet majd olyat is csinál amit eddig soha. (Kittit mintha kicserélted volna, tuti te csináltál valamit mert úgy fokozatosan de mégis észrevehetően változik.) Kb 2 hete közölte hogy már a fiúkkal is olyan hangnemben beszél mint velem. Teljesen kiegyensúlyozott, éésss beszél a fiúkkal sőt ha kell verekszik, amit nem tudtam volna soha elképzelni. Nem bólogat, kiáll magáért. Nagyon örültem, de mikor most hétvégén megjelent a fiú osztálytárs és hallottam hogy beszélgetnek vihognak a szobában stb. akkor a könnyem is kicsordult (most is)...Nem feszült egy egy doga előtt, nem kérdez folyamatosan a feszültségei miatt. Annyira örülök!!!! Mutizmussal diagnosztizálták, most meg nincs előtte akadály!! Köszönök mindent KATA!!!!!!!! Ja, és még nem telt le a félév...


Ildikó, 24, Eger, könyvelő

Több oldásodon is részt vettem. Könyvelőként dolgozom,Egerben élek,a húszas éveimben járok.Sokat szenvedtem.Testi és lelki tünetekkel is. Aztán az oldások alkalmával dolgoztunk a feladataimon. Ennek hála a szüleimmel egyensúlyba került a kapcsolatom, leginkább Édesapával, akivel nem igazán volt kapcsolatunk,de mára már vannak közös pontjaink. Rátaláltam egy közösségre, ahol nagyon jól érzem magam. Remek munkahelyem van és szuper kollégáim. Megkaptam azt a szeretetet,amire vágytam,több irányból is. Van egy szerelmem,akivel sok évig éltünk együtt, de sajnos a sorsunk külön utakra fordult. Az oldások óta egyre több időt töltünk újra együtt és igazán jól érezzük magunkat. Furcsa,hogy néha el kell veszítenünk magunkat és mindenünket,hogy visszakaphassuk egy sokkal jobb, értékelhetőbb formában ugyanazt. Még van min dolgoznunk, Veled is, de már jóra fordultak a dolgaim. A testi tüneteim elmúltak. Azt hiszem itt az idő,hogy visszafoglaljam a királynői trónom,visszahelyezzem a koronám és éljem az én saját mesém. Millió köszönettel puszil a királylány,aki legyőzte a saját sárkányát!


Sára, 28, Eger,

2010-ben találkoztam először Katával, azóta háromszor jártam nála. Akkor éppen a gyerekkori epilepszia ellen szedett gyógyszerekről állhattam le, közel 17 év szedés után. Rengeteget segített, hogy sikerüljön újjászületnem, tele lettem energiával, kicserélődtem. 2014-ben azért kerestem fel, mert hosszú próbálkozás után, nem sikerült teherbe esnem. Az oldás és a hosszas kezelés rendezte bennem a dolgokat, végre a helyére kerültek, így nőiség egyensúlya is visszabillent bennem. Pár hét múlva pozitív terhességi tesztet fogtam, ennél több nem is kellett. :) A szülésem után depresszióval kerestem föl, ahol szintén "kidolgozhattam" magamból a szorongásaimat és szinte repültem haza a kislányomhoz. Eddig minden mélypontom a segítségemre volt,, így bátran ajánlom mindenkinek, merjen lépni!! Köszi Kata!


Móni, 40, Felsőtárkány, 3 gyerekes anyuka GYES-en

Szia! Személyesen szerettem volna elmondani azokat a változásokat amit tapasztalok az oldás óta,de inkább leírom. Csütörtök óta nem iszok kávét, nincs rá szükségem...sőt olyan frissességet érzek, éreztem,hogy az éjszakai szoptatás sem okoz problémát! Még nappal sem vagyok fáradt. A kisfiam(5,5 é, középső) mintha szelídebb lenne. Megköszön dolgokat ,kér! Zökkenőmentesebben megy az esti fürdés, fogmosás... Még panaszkodik hasfájásra, de betudható a mandulagyulladásnak. Nem zavar egy-két kicsinyes gonoszkodás, amit egy anyuka okoz...


Niki, , Jászberény,

Ez történt velem, miután Nálad jártam: Tavasszal, április végén jártam Nálad kezelésen, miután teljesen véletlenül szó szerint beestem egy előadásodra. Utólag visszagondolva nincsenek véletlenek.... Már több, mint fél éve eredménytelenül próbálkoztunk a férjemmel összehozni a kisbabánkat, így nagy hatással volt rám a Te történeted, hisz anno Te is ebben a cipőben jártál. Szinte azonnal bejelentkeztem egy kineziológiai oldásra, másnap már utaztam is Hozzád. Intenzív 3 órás kezelésed után azt éreztem, egy mázsás súly került le a vállamról a múlttal való szembenézés, megbocsátás és megértés után! Ez a könnyed érzés azonban nem múlt el másnapra, hanem visszagondolva elengedtem azt a bizonyos "akarom azt a kisbabát" dolgot. Mondjuk úgy, elkezdtem élvezni az életet. Két hónap múlva megjelent a második csík :) Megvártam a levelemmel az első trimeszter leteltét, de minden héten hálával gondoltam Rád! Köszönöm! Szóval ez történt velem :) azóta már több embernek ajánlottalak, remélem mások is lesznek elég bátrak elindulni az úton.


Kata, 29, Eger,

Több. mint egy éve járok vissza Katához. Az első alkalom után úgy éreztem, mintha a föld felett járnék több centivel. Hónapokig dolgozott bennem az élmény és szép lassan a teljes közöny érzéséből hozott vissza. Érdekes volt észrevenni magamon, hogy kezdenek apránként visszaszivárogni az érzelmek belém. Ha megmondhatatlan elakadást érzek, gátat, félelmet, amit sokszor megmagyarázni sem tudok, megkeresem Katát. Vagy mehetek pár napon belül, vagy azt mondja, hogy még érnie kell és később engedélyezett csak az oldás. Magam számára is döbbenetesen sok dühöt és fájdalmat adtam már ki magamból. A legfontosabb mégis, hogy a kiváltó eseményt sikerül érzelmileg átalakítanom, így azt már nem viszem tovább. Jöhet a többi. :) Újabb és újabb rétegek sejlenek fel, a megértés és az utamon haladás következő lépéséhez segítve. Legutóbb a víz alá merüléstől való pánikkal kapcsolatosan mentem. Aztán már másnap alig vártam, hogy hétvégén elmerülhessek a Balatonban. Mindig megrázó és felszabadító. Akárki akármit mond, működik!:)


Andrea, 39, Eger,

Kedves Kata! :) Legkedvesebb Barátnőm már régóta emlegetett Téged, és kérte, hogy menjek el hozzád és kérjem a segítségedet. Kisbabát szeretnénk a férjemmel, de a CSODA még várat magára. Több éve próbálkozunk, közben engem többször is műtöttek (5x) dermoid petefészek cisztával (hasi és laporoszkopiával ).. Sajnos ismét cisztát találtak nálam, amire kaptam gyógyszert de egyre csak nőtt mar 8,7x7cm volt, benne savas állagú több rekeszes képlet, így ismét a műtétet javasoltak, mert hasi fájdalmaim is voltak. Talán ez kellett ahhoz, hogy tényleg elmenjek hozzád, és \"újjá születhessek\". Fantasztikus élményben volt részem, segítettél abban, hogy megértsek dolgokat és elinduljak a változás felé...:) Hétfőn mentem Bp-re, ahol megállapította az orvosom, hogy CSODA történt és nincs cisztám, így haza jöhettem műtét nélkül. A kórházból kijövet egyből hívtalak, és elújságoltam a jó hírt, és meg szerettem volna köszönni a segítségedet, de Te csak annyit mondtál, hogy ne köszönjek semmit, hiszen ezt te magad csináltad... Magadnak köszönheted... Mintha szárnyakat kaptam volna, repkedtem örömömben, és mintha egy új életet kaptam volna, minden átértékelődött az életemben.. Boldog vagyok, hogy megismerhettelek és köszönöm a segítségedet még egyszer, és remélem, hogy hamarosan álmaink vágya is beteljesül és megszületik a Kisbabánk. Az első CSODA a hozzá vezető úton már megtörtént. Köszönettel: Andi


Róbert, 37, Szlovákia, gépész

Az én esetemben ez úgy volt, hogy a nagy városban, ahová vidékrõl kerültem fel dolgozni egyszercsak azon kaptam magam, hogy csak sodródom. Nem találtam a helyem, nem a láttam a lehetõségeket, teljesen felkészületlenül ért az élet. Majd a kezembe akadt egy könyv, ami egy csomó kérdésemre választ adott, de sok új kérdést is magával hozott. Jöttek újabb könyvek újabb válaszokkal, és persze újabb kérdésekkel, de hosszútávú elégedettséget nem igazán eredményeztek. Most visszatekintve már látom akadtak közöttük félrevezetõek is jócskán. Aztán egyszer olvastam egy rövid újságcikket egy kineziológussal. Érdekes volt, de komolyabban nem érintett meg, majd amikor ugyanezen témáról írtak egy magazinban több oldalon, akkor egy cetlire feljegyeztem a nevet, címet. Persze az ilyen cetlire feljegyzett adatok eltûnnek rövidebb-hossazabb idõre és a leglehetetlenebb helyekrõl kerülnek elõ, pld. egy térképbõl, de végül így jutottam el Katához. Fogalmam sincs, hogy hogyan mûködik ez az oldás, de amikor belül felszakad az az évek alatt lerakódott nehezékként visszahúzó teher, hát az leírhatatlan... Akkor ott teljesen önmaga az ember, önmaga lehet az ember. Kezd tisztá(bba)n látni és elindul egy tisztulási folyamat. Igen ám, csakhogy ez alatt a tisztulási folyamat alatt felerõsödnek rég elfeledett történések, érzések, amelyek tulajdonképpen, így felszínre kerülve bizonyos idõre mégegyszer jól megnehezítik a mindennapokat, hogy aztán valóban múlt idõben, mint tapasztalatról beszéljünk. Nem megy egyik napról a másikra semmi, de amikor sikerül megérteni egy-két dolgot az embernek magából, a világból, amikor egyre inkább vágyja a Csendet és a dolgokat nem csak azért teszi, mert társadalmi elvárás vagy az a kiállhatatlan fõnök mondja, hanem maga miatt, mert jó érzéssel tölti el, hogy el lett valami végezve, akkor azt hiszem rákerült a saját ösvényére, ahol a saját útját kezdheti el bejárni és ahol minden a saját tempójában történik. Minden olyan korábbi magáról alkotott képet, ami nem a valóságot közvetíti, úgy az erõsségeit, mint a gyengeségeit el kell felejteni. Akár marasztaló, akár magasztaló képek is ezek. Roppant fontos leülni és erõfeszítésket tenni, hogy megtörténhessen az õszinte szembenézés és belátás az eddig történtekkel, és hogy megtörténhessen magától az elrugaszkodás és az azonosulás a soronkövetkezõvel... Katának ezúton is KÖSZÖNÖM még egyszer a rám fordított idejét, bár egy idõ után az ember rájön, hogy nincs mit és kinek megköszönni, de azért jól esik. Jaj, és persze jó lenne, ha minél többen eljutnának ilyen oldásokra, mert érdemben tud hozzá tenni az ember életéhez, hogy az minél teljesebb lehessen. Úgy legyen


Judit, 27, Eger, ápoló

Amikor elmentem Katához, tudtam, hogy valami nincs rendben bennem, nem vagyok összhangban. Azt viszont egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen mély a baj. Az utóbbi id?ben folyton összejöttek felettem a dolgok, nem éreztem magam jól már sehol, sikertelennek éreztem magam a munkámban, a baráti kapcsolataimban, a családomtól is egyre inkább eltávolodtam, párkapcsolatról már nem is beszélek, mert szinte minden férfit el?ztem magam mell?l. Ez már odáig fajult, hogy úgy éreztem magam a legjobban, ha a besötétített szobámban, paplant a fejemre húzva búslakodtam magamban és sokszor sírtam. Mindig mindenen kattogtam, túl gondoltam a dolgokat és mindenre figyeltem csak a saját érzéseimre nem, mert olyan mélyen elnyomtam magam belülr?l. Nem beszéltem, mindig meghallgattam mindenkit, még jó életmód tanácsot is tudtam adni, viszont a saját életem problémáját sosem értettem, inkább sokszor csak összevesztem a környezetemmel, hogy biztos megint az ? hibájukból alakult ki valami vagy épp nem mondtam semmit, rájuk hagytam. Mikor felszínre hoztuk, hogy miért zártam be magam ennyire - és úgy érzem sikerült teljesen feloldani- az az érzés elmondhatatlan, az, hogy egy nagy k? esett le rólam az enyhe kifejezés. Végtelenül nyugodtnak éreztem magam és azóta is, egyszer sem volt dühkitörésem vagy sírógörcsöm, ezt már a környezetem is észre vette, pedig nem telt el egy hét sem az oldás óta. Persze még rengeteg dolgot rendbe kell tennem magamban, és biztos lesznek még rossz napjaim, de már hagyom magamnak, hogy ne csak gondolkozzak, hanem az érzéseimre is figyeljek és azt csináljak ami nekem is jó. Vagy ha gondolkozom is nem úgy mint el?tte, görcsösen, kattogással, hanem érezhet?en máshogy, nem tudom pontosan megfogalmazni. Eleve ez, hogy ezt így le mertem írni már egy óriási tett t?lem, régebben el sem mertem volna képzelni, hogy én magamról egyszer ilyen beszámolót írok. Összességében kezdem elhinni, hogy lehetek boldog ember is és a saját boldogságunkért csakis mi tehetünk, minden a mi kezünkben van vagyis nem a kezünkben hanem bennünk. Én úgy érzem végre elindultam az életben, nagyon sokaig zártam el magam mindent?l, de ez most már másként lesz, figyelem a saját érzéseim és beszélek.Óriási hálával tartozom Katának! És nagyon köszönök Neki mindent!


Tímea, 28, Eger, babával otthon

Szia! Kivártam hogy elteljen egy kis id?, de miután a havim el?tt se változtam házisárkánnyá úgy gondoltam írok neked. Hálás vagyok neked nagyon nagyon... hát az els? 3 nap elég érdekes volt,kattogtam állandóan, hogy mi meg hogy, bevallom ki is esett egy két dolog, aztán visszajött. Huh ez így elég kusza. Nem értettem, nem is fogom ezt az egészet, hogy érezhettem ennyire át úgy hogy még a szagokat is..???!!! Na szóval lebontottam a falamat, illetve még fityeg egy két tégla de alakul. Azóta nem b?gtem, ok nélkül meg f?leg nem, de minden sz@on se. Apukámat is megtanultam \"kezelni\", vagyis igazából semmit se kezdek vele, kérdezte is hogy mi bajom van,hogy nem húzom fel magam rajta.. Az érzéseimet sokkal jobban át tudom élni. A barátn?im is látják a változást. Tényleg nagyon köszönöm hogy visszaadtad az életemet! Igaz hogy azt mondtad nem \"kell\" mennem 8 hónapig, de olyan jó lenne majd még vmikor beszélgetni, nem mostanában csak azért nem is 8 hónap múlva... nekem ez simán megéri! (Ja és a rózsaszín továbbra is maradt..;)


Orshee, 40, Sydney,

Szia Kedves olvasó! Szeretném azzal kezdeni, hogy én magam személyesen szeretem azokat az embereket, akiket segítõül elfogadok. Nyilván ezzel nem vagyok egyedül. Egymás kezét fogva haladunk az utunkon és ez szívemben meleg baratsággá alakult az idõk során Katával is. Tehát Katában azt szeretem a legjobban, hogy egyszerûen látja azokat az ügyeket, amiket azok, akik éppen elszenvedjük a traumákat, nagyon bonyolultan élünk meg. Kata természetessége, gyorsasága, precízsége jellemzi kineziológiai kezeléseit, beszélgetéseit és oldásait. Ennek élménye- bevallom-, minden alkalommal elbûvöl. Hogy pontosítsak, elõbb meglep, majd elbûvöl. Meglep, -még mindig- hogy mennyire pontos az a rendszer, amivel dolgozik, hisz amennyiben én nem is tudom mit érzek a stresszes helyzetben, a viselkedés barométer teljes mértékben beazonosítja és felmutatja azt az érzést, amit meg elõttem is elrejt saját védelmi rendszerem. Hat lehet ennél elbûvölõbb az ember maga? Köszönöm a mindenkori segítséget és meleg szívvel ajánlom mindenkinek, Katat!


Gabi, 33, Eger,

Hónapok óta depresszióval - vagy ahhoz hasonló állapottal küzdöttem. Úgy éreztem, nem áll mellettem senki, és egyedül vagyok a 1,5 éves kisfiammal. Nyáron volt egy balesetünk, ez rádöbbentett arra, hogy változtatnom kell. Elsõ körben pszichológussal próbálkoztam, de miután még én ajánlottam könyveket neki, úgy döntöttem, nem fecsérelek rá több idõt. Katát már ismertem egy ideje, tudtam, mivel foglalkozik, de hittem is, nem is, hogy segíthet. Végül október végére megbeszéltem vele egy idõpontot. Az oldás során rég eltemetett dolgok kerültek a felszínre, meg olyanok is, amirõl nem is tudtam. Lelki értelemben fáradtan jöttem el tõle. Következett pár nap hullámzás - tomboltak az érzelmek. VISZONT ami utána kezdõdött!!! Újra úgy érzem, ÉLEK. Célokat tûztem ki magam elé, újra járok emberek közé, beültem az iskolapadba - új szakma szerzése a cél, és felvettem a kapcsolatot régi barátokkal, akiket évek óta nem láttam, közben újak is érkeztek :) Nem tökéletes az életem, de jó úton haladok. Köszönet az útmutatásért, Kata!!!


Kata, 39, Eger, tanár

Régóta szeretnénk gyermeket a párommal, de valahogy nem akar összejönni. Vizsgálatok tömérdek sorozata, de az orvosok az okát nem igazán találták. Teljesen kétségbe estem. 3 hete voltam Katánál, aki a szakmáját egy nagyon profi módon végz? kineziológus. Az oldás egy \"550 éves\" problémával szembesített, melyet karmikusan hordozok azóta is magamban, és amely jelenlegi problémámat okozza folyamatosan. Ki tudja, hány életen keresztül hordom magamban. Az egóm, a szellemem férfias. Ez uralkodik bennem. Mondtam is Katának: Én erre nem is gondoltam. Hisz n?ies az öltözködésem és kinézetre is tökéletesen n? vagyok; - próbálkoztam, de aztán semmi többet nem tudtam felsorolni, ami ide passzolna. Gip-pel járok, utálok sütni, vezet? beosztásban szigorúan bánok az emberekkel, még a mosolyom is jobb oldalra tart . A kezelés során, mely alatt rengeteg más dologra is fény derült, ami szintén férfias szellememet er?sítette meg és tette számomra tudatossá , egyszer még a könnyeim is kibuggyantak, és el kezdtem n?nek érezni magam. Végre nem szégyelltem a könnyeimet. Nagyon-nagyon megkönnyebbültem. Kata figyelmeztetett egy hasonlattal: az, hogy a tudatalattim megküldte a választ a tudatos énemnek, vagyis az üledékes víz felkavarodott. Ez azonban nem megoldás a problémára, hanem a probléma megoldásának a kezdete. Nem hagyhatom, hogy újra leülepedjen és csak a felszín ragyogjon. Tökéletesen rendbe kell hoznom a dolgot, vagyis n?vé kell válnom. És, képzeljétek, szombaton mézeskalácsot fogok sütni. Köszönöm Kata, hiszem és tudom, hogy ráléptem arra az útra, amely végén egy kis gyermek vár rám. P.S. A földre szállt angyal hasonlattal már sokszor találkoztam, de a kezelés során meg is ismerhettem egyet.


Ildikó, 44, Eger, vállalkozó

Vállalkozóként nagyon stresszes az életem. Már testi tüneteim, fájdalmaim kezdtek kialakulni és a mai orvoslásban nem bízok, messzirõl kerülöm az orvost. Véletlenül akadtam a kineziológiára (ezen belül is Katára). Nem tudtam elképzelni, hogy mi vár majd rám, és az én bajomon fog-e segíteni, ugyanis konkrét problémát nem tudtam megfogalmazni. Nem tudtam összeszedetten, rendezetten élni a napjaimat, káoszt éreztem az életemben, ami kezelhetetlenné vált, ráadásul itt fáj - ott fáj, öregszem, beteg vagyok érzések jöttek elõ. Nagyon vártam a találkozást! Eljött az idõ, hogy letegyem azt a nagyon súlyos batyut, amit gyerekkoromtól cipeltem. Tudtam, hogy a szüleim válása nagyon megviselt, eltelt 35 év. De azt csak most értettem meg, hogy ennek hatása alatt éltem, még akkor is, amikor már azt gondoltam, hogy régen volt, ezen már túl vagyok. Sajnos nem voltam túl. Akadályozott a teljesség, a kerek egész kialakulásában, mások elfogadásában, a megbocsátásban. A régi sebek felszakadása, a lelki fájdalom felerõsödése olyan váratlanul ért, hogy elsírtam magam. Mondta Kata, hogy ez nem baj, sírjak, sírjam ki a fájdalmat, engedjem el. Kata az oldás alatt végig magyarázott, ámulva hallgattam, ahogy jellemez. Óriási megkönnyebbülést éreztem amikor vége lett a kezelésnek. Én tényleg leraktam azt a batyut, amit 35 évig cipeltem. Mintha kõvel lett volna megrakva a hátizsákom, amitõl sosem tudtam megválni. Görcsösen ragaszkodtam hozzá, hogy az az enyém :) Egy hét telt el a találkozásunk óta, de azóta is hatása alatt vagyok, szavaid fülemben csengenek. A testi bajaim eltûntek egyik napról a másikra. Tudtam, hogy a betegségeknek lelki okai vannak, de ezt a két dolgot az én esetemben nem tudtam összehozni. Hogy egy ilyen régi történet, megrázkódtatás még mindig kihat az életemre. Óriási változást érzek a mindennapjaimban, köszönettel és hálával tartozok neked Kata! Hamarosan a gyerekeimet is szeretném elvinni hozzád, hogy ha nekik is lenne bármiféle batyujuk, akkor ne cipeljék egy életen át, engedjék el minél hamarabb, mert kereken tényleg minden olyan más! Még egy gondolat: én a mai életemben kerestem az okot, a miértre a választ. Rá lehet fogni a mai stresszes életre, de a probléma nem oldódik meg. Az okok annyira mélyen vannak, jó mélyre elásva, betapaszolva, hogy aztán nehogy hozzáférjünk. Ma már tisztábban látok! Megértettem, hogy mennyire fontos a gyökérzet egészsége, késõbb ezen múlik a fa fejlõdése, a lombkorona kialakulása. Ezért szeretném elvinni hozzád a gyerekeimet.


Csilla, 42, Tarnamera, tanar, anyuka

Drága Kata! Szóval: Eljöttem t?led...és mondtam is neked, hogy olyan könny?nek éreztem magam. Mintha megszabadultam volna valami súlytól, mintha eloldoztak volna a pórázról. Valamiféle nyugalom szállt meg,. ami még most is tart. Már nem idegeskedem olyan dolgokon, amin eddig simán felhúztam magam. És érdekes, hogy így is mennek simán a dolgaim. Elmentünk nagylanyommal ruhát venni az esküv?re és nem esett nehezemre mosolyogni és tanácsot adni és nézel?dni...stb majd vásárolni...amit amúgy rühellek. Sikerült is megvenni neki egy ruhát. És azóta még nem vesztünk össze. Illetve ö mondja, mondja, mondja...de én nem érzem az ingert, hogy most felkapjam a vizet, vagy megsért?djek, vagy ráordítsak. Ö folyamatosan dühös...de rólam meg lepereg. Nem érzem, hogy nekem is fel kell húzni magam. Söt neki is felt?nt...de ö azt mondja, hogy flegmásodom csak és nem bírja. ( Na de addig a másik fajta fortyogós énemet sem bírta.) És érdekes, hogy ö is változott, mert sokkal nyugodtabb lett. És mivel ráhagyom a dühöngést és én nyugiban vagyok, elég hamar kijön és normális emberré válik. ( Pl. a vasárnapi ebéd ma csendesen zajlott, ami nagy szó, mert sajna mindig ekkora tartalékolta valami hülye kis húzását. Most be sem próbálkozott.) Paromnak is felt?nt a nyugalom, amit most érzek. Ö azt mondta, hogy azt hitte, csak visszafogom magam.:-))) Ja és voltunk anyunál feny?t ültetni ( 600 darabot vett a kertjébe, az egész család nála volt és mindenki dögrovásra dolgozhatta magát.:-))) Próbált kóstolgatni, de nem hatott meg. Egyszer?en válaszoltam neki és viccesre fogva a dolgot, le is szállt rólam. Szóval a történések most egyel?re ennyik. De nekem ennél több nem is kell. Úgy érzem magam, mintha új életet kezdtem volna...és egy kicsit sajnálom, hogy nem el?bb léptél be az életembe.:-))) Nagy-nagy hálával tartozom neked. Agyalni most nem agyalok....mintha a halálfélelmem is elszállt volna. Szóval: \\\"Kösz jól vagyok, egész nap fagyizom, Hogy mondjam el - ez kitölti az életem. A tejszínhabos mogyoró az jó dolog, A puncs is nagyon kell, lassan olvad a nyelvemen. Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom. Boldog vagyok, nyelem a sok gombócot. Múló állapot, panaszkodni nincs okom. Az benne a jó, ha nem ízlik hát eldobom. Mert nyalni csak úgy lehet, Ha élvezzük az ízeket. Nyaljuk a fagylaltot, A mézesmadzag elfogyott. Éljük az életet, Élvezzük amíg lehet. Nyaljuk a fagylaltot, A mézesmadzag rég elfogyott.\\\" Legyen szép hétvégétek és KÖSZÖNÖM!:-)


Zsuzska, 46, Eger,

Egy krónikusnak diagnosztizált betegség kapcsán kerestem fel Katát. Miután fizikailag már jól éreztem magam, de lelkileg a krónikus dologgal nem tudtam mit kezdeni. Csak egy dolgot tudtam, teljesen egészséges akarok lenni. Kata, már a bejelentkezésnél nagyon közvetlen volt. A találkozás elõtti este azt éreztem, mintha egy barátnõmhöz mennék egy kis csevegésre.Az oldás után tele lettem energiával, életkedvvel. Másnap aztán lecsillapodtak a dolgok, de az energia az életkedv még tovább fokozódott. Visszanyertem a magabiztosságomat, elmúlt a szorongásom, és már tudtam, merre van az elõre. Mindenkinek üzenem, SZÉP AZ ÉLET, de ha elbizonytalanodnál, keresd fel Katát!


Melinda, 39, Felsőtárkány,

Én elõször, egy éve jártam Katánál, túlzott aggodalmaskodás, önbizalomhiány miatt kerestem fel. Az oldáson tapasztalt élmény igencsak felemelõ , ugyanakkor érdekes volt. A problémák gyökeréig visszamenni, - egészen a születésemig- , és \"újraélni\" a születésem folyamán átélt traumát, félelmetes volt, de nagy lelki megkönnyebbüléssel járt. Azt gondoltam akkor, nagyon jó érzés ledobni az örökös és felesleges aggodalmaskodást, de úgy hittem ez csak átmeneti állapot, és ahogy telik az idõ, majd újra visszatér az életembe. Ez nem így van, az oldás hatása tartósan megmaradt. Nem állítom, hogy nincs bennem aggódás, de közel sem akkora mint az oldás elõtt. A kineziológia mûködik! :) Ezt a lányom is megtapasztalta, de errõl majd õ mesél...


Bogi, 38, Felsőtákány,

Nem tudok összefüggõ, magvas gondolatokat megfogalmazni azzal kapcsolatban, amit ma átéltem Katánál. Viszont megéltem a legjobb, legtisztább szeretetet, amit ember érezhet. Megmutatta, hogy a félelmeim nem mások, csak az önmgam elé állított akadályok, hogy megéljem az életem. Azt is megmutatta, hogy csak magától a félelemtõl féltem, az idõm, az energiám nagy részét erre pocsékoltam. Úgy érzem most magam, mint a dermesztõ hidegbõl kiengedett kismadár, aki újra tud repülni. Csodálatos érzés... Köszönöm !!!!!!!!!!!!!!!!


Máté, 22, Eger, Főiskolás

Pánikbetegség miatt fordultam Katához, mivel már több éve szedek gyógyszereket, hasztalanul, úgy gondoltam megér egy próbát. A kezelésen nem akartam elhinni amit hallok, pár perc alatt kielemzett engem. Elmondta, hogy milyen vagyok valójában és hogy, hogyan tudom azt újra elérni. Nagyon kedves és segítõkész volt végig, és ami mégfontosabb, abszolút ért ahhoz, amit csinál. Elmondta, hogy a felszínre fognak jönni azok a dolgok amik gátolják a gyógyulásomat, és nem lesz kellemes, de ha ez az ára a boldogságnak...:) Mégegyszer köszönöm a segítséget!


tunderilona, , Eger,

Ma találkoztam Katával. Kedves barátom ajánlása révén jutottam el hozzá. Tudatosan élem az életem, aktívan figyelem a bennem, körülöttem zajló folyamatokat.Nagy döntés elõtt állok, úgy érzem, kicsit eltértem valódi életutamtól, ebben szerettem volna egy kis segítséget kapni Katától. Õszintén kijelenthetem, hogy azt kaptam, amit reméltem, amire vágytam. Az, hogy pontos jellemrajzot adott rólam meg sem lepett, hogy lényegretörõen, minden fölösleges sallangtól mentesen világított rá a valódi problémára hihetetlenül sokat segített nekem. Nagyon nagy élmény volt a vele való találkozás, és az oldás felemelõ tisztulás. Tudom (érzem), hogy ez egy folyamat, és bízom benne (hiszem), hogy a közel jövõben olyan kisebb-nagyobb jelzések érnek, amelyek segítségével rátalálok az igazi utamra, \"kikerekedem\", és lesz elég bátorságom használni a szárnyaimat :) Köszönöm a figyelmet, a hitet, a szeretetet. Biztonságban éreztem magam. Olyan volt ez a találkozás, mint hosszú vándorúton inni egy friss hegyi forrásból. Egy ismerõsöm mondta régen, hogy szerinte Isten nem fõnév, hanem ige. Ahol két ember õszinte szeretettel fordul egymás felé ott megtörténik isten. (That\'s godding) Ma õ megtörtént velünk.


Szilvia, 38, , Eger,

Tegnap érdemes volt elmenni az \"anya-lánya\" kapcsolat elõadásra(2011.03.29).Igazából a kislányommal való kapcsolat megértése volt a cél. Egy egészen új oldaláról közelítetted meg a dolgot, mint amit én vártam - az én saját édesanyámmal való kapcsolatom volt a téma, s bevallom sok olyan nyitott kérdésre kaptam választ, amelyek igazán fel sem merültek bennem, (legalábbis tudatosan nem) de most tisztábban látok dolgokat. Újra beigazolódott, hogy a legeslegfõbb dolog a másik elfogadása -persze saját magam után. Ez a kulcs. Még egy tanulsága volt nekem az elõadásnak: ahhoz, hogy jobban harmóniában éljek önmagammal, bizony el kell menjek hozzád a jövõben, hogy bizonyos dolgokra megtaláljuk a választ. :)


Julcsi, , Eger,

Körülbelül két hónapja voltam Katánál, de igazán most kezd bennem \"megéregetni\"az, amit megtapasztaltam. Még mindig nehéz szavakba önteni. Az elmúlt fél évben odáig emelkedett az idegességszintem, hogy már láthatóan remegett az egész karom. Az oldás során azok az érzések jöttek fel, amiket kisiskolás-koromban visszatérõen álmodtam. Azóta rég megfeledkeztem róla a tudatos szintemen, de itt belül munkálkodott tovább. A feldolgozás folyamata megkezdõdött, és még hosszú út állhat elõttem, de annyi biztos, hogy mostanában teljesen laza és nyugodt vállal ébredek. A görcs valahogy odébbállt. Köszönöm!


Brigitta, , Eger,

Mielõtt Katához készültem úgy gondoltam, hogy összeszedek néhány jellemzõt magamról, mivel azt gondoltam, hogy úgy is kell majd magamat jellemeznem. Ehhez képest az történt, hogy beléptem és leszámítva a pár perces felvezetést, melyben a kineziológiáról mondott egy rövid bemutatást engem kezdett jellemezni. Döbbenet volt! Pozitív értelemben! Ugyanis ilyet még soha nem tapasztaltam, hogy egy ismeretlen ember olyan jellemrajzot adott rólam, ami teljes egészében tükrözte a valóságot. Már ekkor éreztem, hogy \"itt lesz valami\", ebbõl tuti sírás lesz, de akkor még küzdöttem ellene. Majd ahogy telt az idõ és felszínre kerültek a dolgok már nem akartam küzdeni ellene. Azt éreztem, hogy itt van a megoldás kezdete, el kell indulnom ezen az úton, ami a boldogsághoz vezet. Hihetetlen élmény volt! Napokig a hatása alatt voltam! Hosszan lehetne errõl írni, de én inkább mindenkinek azt mondom, hogy legalább egyszer el kell menni hozzá. Hogy miért, arra mindenki ott fog rájönni. Olyan pozitív visszajelzéseket kaptam emberektõl (akik nem tudták, hogy hol voltam, mi történt velem), hogy elcsodálkoztam. Volt, aki csak annyit kérdezett, hogy mi történt velem az elmúlt egy hétben, mert azt látja, hogy ragyogok. Hát kell ennél több?? Köszönöm Kata!


SZILVI 37, Sydney

"Katát a (one-brain) Kineziológia nagyszerű szakértőjének tartom. Személyében egy rendkívül segítőkész,empatikus, őszinte és diszkrét Embert ismertem meg. Általa nem csak a problémáim oldódnak, hanem az életminőségem is javul. Szívesen ajánlom Őt barátaimnak és mindenkinek, akinek szüksége van élete bármely területén segítségre, iránymutatásra."


GYURI 38, felszolgáló Sydney

"Az oldással kapcsolatban, konklúzió:
2006 november végén jöttünk ki Ausztráliába. Néhány hónappal ezt megelőzően apám meghalt: Igazán leromlott egészségi állapotban volt és kórházba került. Sajnos a halála a kórházi ágyon érte. A tény, hogy ott halt meg, bennem olyan lelkiismeret furdalást okozott, amit úgy éreztem, hogy egy életen át viselnem kell és most már soha többé nem fogok szabadulni tőle. (Igazán azért éreztem így, mert azt gondoltam, hogy ha kihoztam volna a kórházból -ahol folyamatosan be volt gyógyszerezve nyugtatókkal és altatószerekkel - akkor ez nem következett volna be.)
Az oldás érdekes és izgalmas volt, mert ilyenben még sosem vettem részt és nem tudtam, hogy mire számítsak. Úgy érzem, hogy nehéz volt megnyílnom, de miután Kata "elnavigált" a probléma gyökeréhez és ismét szembe kellett nézzek a múltban történtekkel, szinte azonnal - az oldást követően- könnyedséget éreztem. Valami olyat, mint amikor egy nehéz terhet végre leteszek. Azóta nem érzem azt a lelkiismeret furdalást, amit előtte."


NORBERT 36, vállalkozó Eger

"Nehéz úgy nyilatkozni, hogy még nem végeztünk, de az eddigi tapasztalatok alapján segítségeddel több felismeréssel is gazdagodtam. Pontosabban fogalmazva bizonyos dolgok melyeket eddig is sejtettem, hittem, mostanában számomra bizonyossá váltak.
Ebben a tudatosodásban a legnagyobb szerepe a saját tapasztalatnak van. Az elmúlt hónapokban olyan élményeim voltak, melyek túlmutatnak a földi életem határain- térben, és időben egyaránt. Itt gondolok egyrészt a születésem előtti, és alatti döntéseimre, érzelmeimre, másrészt korábbi életeim azon történéseire melyek a mai napig hatással vannak rám.

E tudatossá válás alatt az alábbiak erősödtek meg bennem:

- Az élet több annál mint amit a legtöbbször képzelünk. Az a fajta halál melyet a nyelv, és az egó nagyon eltorzít nem létezik, sokkal több vagyunk fizikai testünknél. Azért ezzel kezdem, mert az igencsak romboló félelmek közül a legerősebb az elmúlástól való félelem. Az életösztön óriási bennem, és szeretném az utam "végigjárni", miközben egyre inkább örömmel, és megnyugvással tölt el a halhatatlanság megélése.
Hitem a tudatosságtól a tapasztalat választja el. Lehet beszélni, meg hinni különféle dogmáknak, meg tanoknak de ezek sokáig elzárták előlem az igazi megismerést...
Arra is rájöttem, hogy az életem nem a halál, hanem a félelem veheti el tőlem. A halál megélésének sosem látott szabadságának birtokába jutottam, ami számomra az élet megértését segíti. Ezek nagy szavaknak tűnhetnek, amire csak azt tudom mondani, hogy aki nem hiszi járjon utána, tapasztalja meg ő maga.

- A legtöbben idejük nagy részét boldogtalanságban töltik. A nevelésemnek, és az engem ért hatásoknak köszönhetően a boldogtalanság szinte alapállapotommá vált. Nem tudom, hogy csak én vagyok ezzel így, de sokszor mást hibáztattam, sok mindent, és mindenkit okoltam. A oldások alatt, és között az a gondolat is egyre tudatosabbá válik bennem, hogy a boldogsághoz semmiféle szándék, ok, vagy erőlködés nem szükséges!! Ha nem lépek túl a belém nevelt programokon, a nagy boldogság keresés, hajhászás közben elfelejthetek boldog lenni. Saját erőből mindent megteremtettem amire azt mondják, hogy szüksége van egy embernek a "boldog élethez", eközben pedig voltak szomorú, stresszes, félelmekkel teli időszakok is, meg a jövőben is lehetnek, de igazából egyiket sem tudom teljes mértékben befolyásolni. Ebből egyenesen következik, hogy a jelenre érdemes koncentrálni, hiszen ezeket pillanatokat én töltöm meg tartalommal, érzelmekkel, rajtam múlik, hogy ezek boldogsággal lesznek-e megtöltve.

- Ebből következik, hogy ha a jelen boldogsággal, örömmel, és szeretettel telik, akkor automatikusan jót várok a jövőtől; pozitív várakozásaim vannak a jövőre nézve, akkor mindennek jól kell alakulnia. (Egyébként a jövő pillanatait is én fogom megtölteni tartalommal, érzelmekkel...)

- Sok mindennel foglalkozom, de nem minden tölt fel egyformán energiával, nem minden okoz örömet. Zenész vagyok, legszívesebben ezzel foglalkozok. Ezzel tudom a legtöbbet kapni, és adni. Ezt mostanában nagyon hanyagoltam. Az utóbbi években kibillent az egyensúlyom, túl sokat foglalkoztam az üzlettel, a vállalakozásokkal, a pénzzel, a gyermekeimmel, a barátok gondjaival, szüleimmel.... Úgy éreztem, hogy mindenkin, és mindig segítenem kell, ami ugyebár lehetetlen vállalkozás. Bár a teremtőerő, pozitív hozzáállás így is nagyon jól működött, de a végeredmény "Én" sehol nem voltam. Ezt a nyugtalanságot, feszültséget természetesen testi gondok is kísérték, melyeket ma jelzésnek tekintek, hogy nem teljesen jó az irány. Csak akkor tudok energiával feltöltődni, békében élni, ha leginkább olyan dolgokkal foglalkozok, melyek örömet jelentenek számomra, és másoknak sem ártok vele. Persze vannak kellemes és kellemetlen "kötelességek", de fontos megtalálni az egyensúlyt.

Végezetül -bár még nem végeztünk az oldásokkal - úgy érzem, hogy jó úton haladok, hogy egy teljesebb életet élhessek, melyet leginkább az öröm, a boldogság, és a szeretet a meghatározó."

KLÁRIKA, nyugdíjas pedagógus Eger

Megtanultam, hogy érdemes ugrani...
Nagyon nehezen hoztam döntéseket. Aki kívülállóként szemlélt, azt látta rajtam, hogy határozott, magabiztos nő vagyok. Csak én tudtam, mekkora belső harc, önmarcangolás előzte meg minden döntésemet.

A skorpió csillagjegyem mérleg aszcendenssel párosul. Sokat szenvedtem minden döntésem előtt. Igaz, a végeredmény általában pozitív volt, mert utólag rendszerint igazolódott, hogy helyesen döntöttem. De nagyon nagy ÁRA volt ennek a működésnek, az egészségem lett az áldozat! És jött megint a döntéskényszer: élni, vagy betegnek maradni. Milyen módon lehetek ismét egészséges? Mit tegyek? Nincs haladék, nincs ellenpróba!

De volt Kata és volt a kineziológia!

Oldást kértem: vajon mi lenne a helyes döntés, és vajon miért nem tudom meghozni, mi kellene nekem, hogy merjek Á-t vagy B-t mondani? Kata hozzásegített, hogy magamba nézhessek.

Már a születésemkor is gondolkoztam: jó-e, ha lánynak születek, hogyan fogadnak, ha kiderül, hogy elsőszülöttként lány akarok lenni? Az utolsó pillanatban csak indulnom kellett, de még a kisgyerekkori rémálmaimban is az jött elő, hogy félek "ugrani". Hívott a mélység, de görcsösen kapaszkodtam. Rettegtem és gondolkodtam. Az eszemmel próbáltam megoldani mindent ahelyett, hogy a szívemre hallgattam volna.

-Cselekedni érdemes, nem agyalni - üzente a testem az oldáson!
-És mi történik, ha ugrasz? - halottam Kata hangját. - Próbáld ki!
-Nem, ez veszélyes, szörnyű lehet! - tiltakozott minden porcikám. De rettegni is borzasztó volt! Nem bírtam tovább, elszántam magamat. Végül is mi történhet? Csak ketten vagyunk Katával itt a szobában! Éreztem Kata biztosan mellettem van. Ugrottam.

Életem talán legcsodálatosabb élménye volt: mintha újjá születtem volna.

És valóban újjá születtem. Meghoztam a döntésemet. Az egészségem visszatért! Új filozófiával, sokkal nyugodtabban élek. Megtanultam sokkal jobban figyelni a testemre, érzéseimre, de marad hely a józan gondolkodásnak is.
Köszönöm Kata, Köszönöm kineziológia!

ZSOLT 41, vállalkozó Eger

MINDIG ROHANNI.
Negyvenegy éves férfiként, erőm teljében, szerető családdal és két csodálatos gyerekkel a tarsolyban, elvárható lett volna, hogy az életem minden apró részletét "kontroll alatt" tartsam. Azaz ne legyen olyan esemény, amit ne tudnék uralni, megmagyarázni, indokolni.

Mégis volt valami, amitől egyre rosszabbul éreztem magam: folyton időhiányban szenvedtem, mintha mások osztanák be egyre szűkülő szabadidőmet. Mintha nem lennék képes saját magam élni az életemet, és másokra maradna a feladataim menetrendjének megszerkesztése. Ennek persze az lett a vége, hogy folyton elkéstem, lemaradtam, így aztán magyarázkodásra kényszerültem. És épp a kényszer volt a legrosszabb következmény, amit egész életemben a lehető legtávolabb szerettem volna tartani magamtól. Majd én csinálom, ha akarom!

Hosszasan vívódtam, míg Katát végre megkértem, hogy segítsen. Persze nem pontosan arra kértem, hogy segítsen, végtére is "nem vagyok olyan bajban, amire egy nőtől kellene megoldást kérnem". De a "megoldom magam" tabletta egy idő után hatástalanná vált. Sosem voltam birtokában annak a képességnek/adottságnak, hogy bárkivel megosszam az érzelmeimet. Annál nagyobb energiát fordítottam mások értékelésére, többnyire bírálatára. Mindezek miatt nehéz volt rávenni magam, hogy külső segítséget vegyek igénybe. Végül elhitettem magammal, hogy az időhiány és a kényszer mások által előidézett, tőlem független problémák, hisz ha belőlem fakadnának, könnyedén megoldanám őket. Így végül elmentem hozzá.

Talán ezért is ért meglepetésként, hogy milyen könnyűszerrel érte el Kata, hogy megnyíljak. Hogy megnyissam azt a csapot, ami negyven éve zárva volt. Szándékosan nem azt írom, hogy ő megnyissa, mert - bár feltett néhány kérdést - a reakcióimat saját válaszaim mozgatták, motiválták. Az oldás előtt úgy képzeltem, hogy egy pszichológusi kérdéssor előtt állok, melyre majd a válaszokat is, az értelmezést is a pszichológus fogja nyújtani, ráadásul mindenféle titkokat kell majd megosztani vele. Ettől már előre rosszul éreztem magam, mert kényszernek éreztem volna, egy irányított beszélgetésnek, amit el kell viselnem. Nos, az első percekben kiderült, hogy Katát nem a tényleges problémáim specifikumai érdeklik, nem kérdez rá számomra kényes részletekre, de rendkívüli érzékkel olvassa a szavaimat, a sorok közé lát, és a tünet helyett a 'betegség okát' érzékeli. A kérdéseire magam feleltem, sok esetben olyat, amilyet - úgy hittem - sosem tennék semmilyen szakembernek.

Az volt a legpozitívabb érzésem, hogy anélkül döbbenek rá a gondjaim okaira, hogy magukat a problémákat ténylegesen kimondanám/kiadnám. Kiderült, hogy az időhiányom, a siettetettség alapjában véve a születésem körülményeire vezethető vissza (a szülőcsatornába szorultam, fogóval húzott ki a szülészorvos, előtte viszont anyám hasába könyökölve nyomott ki teljes testsúlyával - ezért kis híján árva lettem). Érdekes, hogy első gyermekem születésekor (szentestére volt kiírva a nejem) is részben ismételte magát a történelem, hisz a szülész úgy döntött, hogy - mivel 24.-én ő nem ér rá(!) - két nappal korábban indítja be a szülést.

A két órás oldás alatt rádöbbentem arra is, hogy miért iszonyodom a kiszolgáltatottság érzésétől, és mikor és miért döntöttem úgy, hogy az érzelmeimet széfbe zárom.

Hihetetlen, hogy milyen egyszerűek a dolgok, és hogy milyen szorgalommal építjük fel magunkban - időnként mások segítségével - a vakságot, amitől a legkézenfekvőbb tények elé falakat emelünk! Úgy gondolom, Kata nem csupán kiváló, képzett szakember, de egy éles szemű, érzékeny ember is, aki képes a nagy 'zajban' a hibás hangot azonnal kiszúrni, és erre a kliensét is rávezetni. Kivételes kombináció, és talán épp ezért kaptam sokkal többet a vele való találkozástól, amire előzetesen számítottam.