"Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál
váratlan sebeket."
(Paulo Coehlo)

Mi a kineziológia?
- Szia Kata! Ezer éve nem láttalak! Jól nézel ki, mi van veled?
- Otthon vagyok a kisfiammal.- vigyorgott sokat mondóan.
- ÁÁ,-sikkantott Ildi- hogy sikerült? Gyógyfürdő, jóga, diéta, wellness-lányság, lombik, jósnő..??
- Szimpla kineziológia.
- Nem hangzik valami szimplának. Ez valami ezoterikus cucc, kézrátétel, vagy micsoda?
- Dehogyis! Egyszerű, bár elég megrázó volt először. Képzeld odamentem, nem kért semmilyen orvosi leletet, csak megkérdezte mi a problémám. Mondtam nem jön össze a gyerek, pedig voltam orvosnál, jógázni..., és van már egy nagy fiam is. Rám nézett és kapásból elmondta milyen vagyok. Hogy nincs önbizalmam, a nőciségemmel van bajom, állandóan megsértődöm és szájzárat kapok. Azt hittem valami előzetes nyomozást tartott, de azt mondta, minden az arcomra van írva. Úgy olvasott belőlem, mint egy nyitott könyvből
- De durva!
- Várjál, ez csak a kezdet. Odaállított maga elé, elmondta, hogy izomtesztet fog használni, hogy pontosítsuk a problémámat...
- Azt meg hogyan?
- Fogta a két kezemet és finoman előre hátra tologatta. Én nem éreztem semmit, de állítólag igen-nem válaszokat ad, valahogy úgy, hogy erős amikor igen és elgyengül ha nem. Mert hogy ezzel a mozdulattal mindkét agyféltekét aktiválja és előjönnek a tudatos és tudattalan információk is.
- És mit tudtál meg?
- Mindent! ? csak annyit mondott, hogy születéskor pánikoltam és mikor becsuktam a szemem megrohantak a képek meg az érzések, hogy apám fiúnak várt és hogy nem akarok neki csalódást okozni, hiszen szeretem, de most minden kiderül és itt a világ vége..
- Ezt eddig is tudtad nem?!- reagált kissé cinikusan.
- Ja, csak azzal nem foglalkoztam, hogy ez NEKEM milyen érzés volt! Mert azóta mindig CSAK kifelé figyeltem, apámra, meg más szeretett pasira, hogy nehogy csalódást okozzak nekik, megfeleljek az elvárásaiknak, mert fájdalmas tapasztalás volt a nem elfogadottság, hogy nem annak várnak, aki vagyok.
- Ez egy kicsit magas nekem.
- Pedig egyszerű. Olyan, mint a puzzle. Helyére kerül az egyik darab (eddigi életedből egy probléma, egy esemény, egy érzés, amiket eddig nem vettél észre, vagy a többi alatt rejtve voltak, esetleg nem jól láttad, mert fordítva tartottad) és így helyére kerül körülötte a többi darabka is, és hirtelen összeáll a kép! Olyan magától értetődővé válik minden.
- Oh, és ettől a "képtől" hogy lettél terhes?-értetlenkedett
- Úgy, hogy felismertem az összefüggéseket, megértettem, miért hoztam magam ilyen helyzetbe. És megtudtam, hogy mi volt a bajom konkrét oka. Nem mástól, hanem a leghitelesebb forrásból; saját magamtól, az emlékeimből és érzéseimből.
- Aztán kaptál egy kis bogyót meg jó tanácsokat, hogy hogyan orvosold a bajod.-legyintett hitetlenül. 
- Semmit! Az volt a legdöbbenetesebb, hogy a felismerés után elszállt minden ehhez kapcsolódó rossz érzésem, más színben láttam a helyzetet és valami olyan erő szabadult fel bennem, hogy sírva fakadtam.
- A fájdalomtól?
-Az örömtől! Nagyon katartikus! Ha valahogyan meg kéne fogalmaznom azt mondanám, találkozás önmagaddal, a belső éneddel, a Kölyökkel, ahogy a kineziológus mondja. Elöntött a lelkesedés, megnőtt az önbizalmam, soha olyan nőcinek nem éreztem magam, mint akkor, szerintem úgy ragyogtam, mint egy királynő. És elképesztő, hogy a megoldás is bennem van! Aztán gondolhatod, meglátott így az uram, és megint anyuka lettem, biztos a kisugárzásom...:))
- Akkor most minden tökéletes, gratulálok.
- Azt azért nem mondanám, mert valami mindig van. De akkor megyünk oldásra.
- Mentek??
- Persze, párom is, fiam is, de múltkor még a kicsinek is kellett az éjszakai sírására..
- Mindenre jó?! Én ebben nem hiszek.
-Nem is kell hinni benne, attól még működik. Egyébként mindenre jó, ami akadályozza a BOLDOGulásod, amitől már nem tudsz örülni semminek, amiről úgy érzed, hogy az életednek nem erről kéne szólnia, hanem valami jobbról, másról. Lehet ez betegség, allergia, vagy csak egy véget nem érő cívodás, magány, örökös csalódás, visszatérő szenvedély, sorolhatnám még. Ez mindenkinél más, de egy biztos, amikor érzed hogy túlságosan nehéz, vagy elviselhetetlenül fáj már, és úgy döntesz ELÉG, nem erre van szükséged, mert te jobbat akarsz, önmagadnak, önmagadért, akkor hívhatod is a kineziológust. Igaz én sem vagyok tökéletes, de egyre kevesebb a bajom és egyre inkább olyan életet élek, ami igazán rólam szól és amit tényleg élvezek! És ez tetszik a fiúknak is!