"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok." (Kahlil Gibran)

Fordított köszöntő

Drága Gyermek! Te, aki úgy döntöttél, hogy testestül, lelkestül rám bízod magad, köszönöm. Nem kérsz referenciát, bizonyítékot arra, hogy én lehetek számodra a megfelelő, egyszerűen hiszed, én vagyok Neked a tökéletes Anya. Mikor nyilvánvalóvá válik, hogy itt vagy, a kezdeti öröm helyét átveszi az aggodalom, bizonytalanság, félelem. "Mit kell csinálnom, hogy jó legyen Neked? Képes vagyok rá?" Addig Te derűs nyugalomban teszed a dolgod, készülsz a találkozásra. A várakozásban megtanítasz befelé figyelni, bízni az érzéseimben.

Nehéz utat teszel meg a találkozásig, és nekem is kijut a fájdalomból, de ezzel megmutatod, hogy nincs változás válság nélkül.

Két szemeddel lehozod a csillagokat. Az álmaimat, a válaszokat keresve, elég a szemedbe néznem. Az első pillantásodban ott van az örökkévalóság pillanata. Látod ki voltam, vagyok és leszek. Ismersz jól, elfogadsz és ilyennek szeretsz. Tekinteted (nem, mint tükör által, inkább színről -színre) segít, hogy a szívemmel lássalak téged és magamat is.
Mikor a láztól, fájdalomtól, csalódásoktól sírsz s kezemet a homlokodra teszem, átölellek, megmutatod, mire képes az érintés gyógyító ereje. Ki hitte volna? TE! Te mindig is tudtad, és most már én is hiszem.

Megtanítod, hogy elég, ha fogom a kezed, hogy az utadon elkezdj járni. De ahhoz, hogy repülhess a saját álmaid felé, a szeretet legnehezebb leckéjét adod fel; el kell, hogy engedjelek.

Ahogy a szárnyaid bontogatod, okozol majd meglepetéseket, és el kell fogadjam, hogy más vagy, mint én, más az utad. Megtanulsz mindent, amit tőlem látsz, jót és rosszat is... ez ám a felelősség! Nem ítélkezel fölöttem, csak megmutatod tévedéseimet és bízol abban, hogy meg tudok bocsátani magamnak.

S a próbarepüléseid?! Türelemre intem magam. Előfordulnak bukások, átláthatatlan ösvények. Próbálkozásaid között lesz, amivel nem értek egyet, de megértem, hogy a világot csak akkor adhatom Neked, ha a köldökzsinórt elvágom.

Köszönöm Drága, hogy Anya lehetek, annak minden örömével és nehézségével.

Szemedben látom a kérdést. Mi lehet a legszebb anyák napi ajándék. Hogy teljes Valójában láthatom a CSODÁT,TÉGED!