"Az asszonyom pipacsot lát és füttyent nekem az úton át s hogy visszafüttyentek, lehajol két ujja végigcsúszik a szár szőrén s a fű közt megáll. És már kezében lángol a lenge virág. Ujra füttyentek; füttyömbe boldog madár füttye vág s ő mosolyog:
Pipacspirossal zendüljön a világ!"
(Radnóti Miklós)

Dr. Pipacs

Igen Kedveskéim! Hívjatok csak doktornak, hiszen fűben-fában orvosság...vagy ez túl idejét múlt mondás?! Hja kérem, már az orvoslás sem a régi.

Manapság minden olyan gyors.

Emlékszem annak idején mennyien jöttek hozzánk, ki a mezőkre, szántásokra. Jöttek a gyerekek futva, viháncolva. Vitték a mezei csokrokat anyáknak, nagyiknak. Mesélték a kollegák, hány dolgos, durva kezet simogathattak meg így lágy szirmaikkal. Mennyi szív lágyult el, mikor az otthonokba értek. Mennyi boldog pillantást zárhattak magukba utolsó perceikben. Mostanában alig találkozunk gyerekekkel. Ott a virágküldő szolgálat; egy gyors telefon, nemesített virágok -minden tiszteletem az övék - és letudva az "örömszerzés". Szomorúságra meg pirulákat szednek.

Nem jönnek a fess legények, se lóháton, se biciklivel, hogy versenyre keljenek a széllel. Az az igazi szabad szárnyalás.Most gyors autókban ülnek, sietnek, hogy le ne maradjanak valamiről. Aztán az első infarktusnál rájönnek, hogy milyen gyorsan elszaladtak az évek és mintha ott sem lettek volna. Hiába húzódunk egyre közelebb az utakhoz, integetünk izzó vörösen, még csak nem is lassítanak. Bár a múltkor egy idős úr megállt nálunk. Épphogy csak beköszönt volna, máris rádudáltak. Pedig a tájon, amelyen autóval haladsz át, sosem jártál!

És hol vannak a fiatal szerelmesek? Egymást kergetve, bódultan a virágkoszorú közepére heveredve. Érezni a lágy szellő simogatását virágillattal fűszerezve. Mámorosan hallgatni szívük együtt dobbanását...

Bódítószerek, altatók, tv, egy gyors sms, mms- még nekem is virágnyelv, pedig abban elvileg otthon vagyok.

Hmm. Mint a körhinta, amelyik nem áll meg. Hol a ritmus, a tánc, a ringatás!? Régi ünnepek, vásárok nosztalgiája, ahogy fiatalok és idősek összegyűlnek és önfeledten énekelnek, átadják magukat a zenének. Ilyen öröm forrásának lenni, megkoronázza munkám, sőt egész létem. Pipacs a gomblukban, hajba tűzve, elmerülve egymás szemében, éés: gyors-gyors-lassú-lassssúúú...