"Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba, látni azt, amit már oly gyakran láttál: ez a képesség elhal a legtöbb emberben, mint ahogy a civilizált emberben elsatnyul bizonyos érzékszervek működési készsége, például a szaglás. Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána kezed."
(Márai Sándor)

Köd

- Üdvözlöm Nap uram!
- Jó napot Köd koma! Jöjjön csak, tiszteljen meg minket jelenlétével. Hogy s mint mostanság?
- Csak úgy sűrűn, nehezen! -sóhajt- Tudja, amikor megjelenek és palástomat leengedem az emberek közé furcsa reakciókat látok. Van, aki szomorú lesz és magára zárja az ajtót. Van, aki ideges lesz és kapkod tehetetlenül. Van, aki szidalmaz és vannak, nagyon sokan, akik alig várják, hogy felszívódjak. Azt hiszem, az emberek nem értenek meg teljesen. Ott van például Dunyha barátom. Ő még nehezebb, sűrűbb, mint én. Bezzeg őt szívesebben magukra húzzák, mert olyan "kuckós". Nem tekingetnek ki alóla, sőt elemlámpával olvasgatnak alatta. Na igaz, ő meleg. De kérdem én, mi lenne, ha mindig meleg lenne?! Felforrna az agyvizük! Levegőt se kapnak alatta. Én friss vagyok és rózsát rajzolok az arcokra.

Az autósok legtöbbje pánikolni kezd, mert nem látnak se előre, se hátra. Pfhh! Nem csak előre meg hátra van, hanem fent és lent is. Lassítani kéne befelé figyelni kicsit, meglátni azt, ami az orruk előtt van. Elcsodálkoznának, hogy ami után olyan gyorsan futnak, milyen közel van! Hát igen, elhomályosítom nekik a múltat és a jövőt, de az éppen következő lépést mindig tisztán láthatóvá hagyom nekik látni.

Aztán mást se hallani rólam, csak hogy barátságtalan vagyok. Még hogy én!

Hogy tudnám akkor ilyen ünnepi díszbe burkolni a fákat, bokrokat?!
- Nézze csak! - kukucskál be a Nap a palást gomblyukán.
Egy kislány áll a parkban ámulattal a szemében mutat körbe.
- Csupa gyémánt és kristályvirág, Anya, nézd, olyan, mint Tündérországban, ugye, Anya?!

Egy vízcsepp esik a pofijára. Kacag, mert csiklandós.
-Pszt, hallod, Anya? Hallgasd, zenélnek a Tündérek. Biztos megrázták a palástjukat és millió gyöngy csilingel rajta!
A Köd összekacsint a Nappal, megenyhül.