\"A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent.\"
(Phyllis Diller)

Ragasztó

Fülledt hőség volt aznap. Dél felé járt az idő, kiürültek az utcák, az emberek visszahúzódtak házaik hűs falai közé.
Üres volt a kisbolt, csak a hűtő motorja zúgott kitartóan
.Egy négyéves forma kislány lépett be tétován. Az eladónő letette újságját.

-Mit adhatok?- kérdezte fáradtan.

A lányka kissé bátortalanul körbenézett és alig hallhatóan motyogott.
-Mm..-kezdte-.. valamilyen ragasztó kellene.
-Milyenre gondolsz?
-Mmm...azt hiszem erős kell. És gyors is- vágta rá magabiztosabban.
-Mihez kell?

A kislány szégyenlősen topogott a lábával, látszott nem biztos benne, hogy megoszthatja titkát ezzel az idegennel. Felemelte kis fejét, nagy szemével jól szemügyre vette a nőt és egy megadó sóhaj kíséretében úgy döntött, megkockáztatja.

- Elromlott a nevetés.
Az eladónőn az értetlenség jelei mutatkoztak, így hosszabb magyarázatot adott.
-A nagymami mikor régi történeteket mesél mindig nevet a végén, és ettől én is nevetek, és és mikor mondja, hogy a nevetés ragadós már a könnyünk is kicsordul. De elromlott, most nem ragad,- hadarta izgatottan- mert otthon, mikor a mesén nevetek, akkor lepisszegnek, hogy felébred a kistesóm. Az oviban rám szólnak, hogy zavarom a többieket, mert alvásidő van. A játszótéren sem ragad már a nevetés, a felnőttek csak a homokos ruhával foglalkoznak, meg folyton \"nem szabadoznak\" - biggyesztette le száját.

Az eladónő szólt volna pár szót felnőttek nevében és védelmében, hogy az élet nehéz, hogy mennyi mindenre oda kell figyelniük, főleg, hogy itt a válság, hogy egyre több a számla, egyre betegebb mindenki, de száját épp csak kinyitotta, a lányka folytatta.

-Szóval ragadóssá kell tenni a nevetést, mert amikor motorozom mérgesen néznek rám a felnőttek, ha anyuékkal biciklizünk, olyan megvetően figyelnek, ha meg a galambokat kergetem, a nénik idegesen kapkodnak. Pedig az az az olyan jóó! - mosolyodik el.

Honnan tud ilyen szavakat, hogy \"megvetően\"?! Tűnődött s kezdte kínosan érezni magát a kislány felnőttekről alkotott képétől. Már nem akart szólni, tekintetét fogva tartotta a kislány kíváncsi, segítségre váró pillantása. Jókedvű emlékek rohanták meg, amik kíméletlenül felébresztették a benne szunnyadó gyermeket.

-Szóval ragasztó- hangjába titkos összeesküvés vegyült. Kilépett a pult mögül leguggolt a kislány mellé. Valamilyen rég elfelejtett erő kerítette hatalmába. Legalább olyan természetességgel hitte, mint a kislány, hogy megtalálják a megfelelő ragasztót. Játékos lelkesedéssel kutatott szeme a polcokon.

-Hm, talán ide több kell, mint ragasztó- izgatottan megfogta a kislány kezét és beszaladtak a raktárba. Hosszas kutakodás után előkerült egy régi nyeles tükör. Ahogy odanyújtotta a kislánynak, meghatottan figyelte arcán az ámulatot.

-Ez egy varázstükör -suttogta. -Mikor belenevetsz, az egész világ nevet vissza.

A kislány szája szélesre húzódott. Hosszasan nézte magát, majd odafordította a nőhöz a kopott tükröcskét. Ő is elmosolyodott.

- Máris működik.