...PÉNZT vagy ÉLETET!...

1 perc

.... Megállok a bank előtt. Csak 1 percre, mert pénzt kell kivennem. Be kéne mennem a kínaiba zoknit venni, meleget. Mert vége van a nyárnak. De már az ősz is gyorsan elhúzni látszik. Nekem meg fázós a lábam, a kezem is fagyos... na jó, úgy általában vacogok 18 fok alatt. A kínaiban meg nem fogadnak el kártyát. Jaj, a telefonomat is fel kell töltenem, hogy megbeszéljem mit vegyek a piacon. Még azt is ki kell találnom mit főzzek.Miért olyan bonyolult minden?! Hogy ezt mennyire utálom! Kártya be, pitty-pitty, PIN, szám, OK. Na még egyszer. Fúj a szél, rohanok.\"Jajj, még mennyi dolgom van!!!\"....

....Megállok a bank előtt.\"Mi ez a tömeg?!\" Meghallom a gitár hangját. A lábam mozdulatlan. A sejtjeim felpezsdülten ficánkolnak. Becsukom a szemem, süti a Nap az arcomat. Szaladok a zenével... csobogó erdei patak, beleugrom. Hideg a víz, de kit érdekel?! Kavicsok nyomják a talpam, és olyan eleven vagyok tőle. Hallom az erdő csendjét, a madarak csicsergését. Csónakban ülök, visz az erős áramlat, nem félek. A tengerbe ugrom, ficánkolok. Delfin vagyok... Lehet? Szabad... Játszik még? a gitáron...vagy már csak én...?! Én.öö.. mit is akartam? Mindegy, nem lényeges. Hajamat megrázom a szélben, sétálok. Merre? Csak úgy... valamerre. Az órámra pillantok... 1 percre, vagy 10?  Megállt az idő és indult az ÉLET.\"...